​Érdekes módon, amit tango nuevónak, azaz új tangónak neveznek, valójában már egészen régi. Tulajdonképpen egészen a nyolcvanas évekre nyúlik vissza. Akiknek a nevéhez köthető, kétségbe is vonják, jogos volt-e valaha eza megnevezés. De valami fontos valóban történt, és ezt a fontos dolog mára már része annak, ahogy az argentin tangót ma táncoljuk.
Gustavo Naveira szavait idézem, aki ennek a változásnak az egyik legfontosabb vezéralakja, és akiről (pontosabban róla és Giselle Anne-ről) itt most egy nagyon érdekes videót is belinkelek: "Valaki úgy gondolta, ezt tango nuevónak nevezi el, pedig valójában csak annyi történt, hogy a tánc fejlődött."
Argentínában 1983 óta van demokrácia (hosszú évtizedek diktatúráját követően), és a tangó ez idő alatt, jórészt a hatvanas évektől, gyakorlatilag majdnem megszűnt létezni. A demokráciával újra feltűntek a tangós helyek, és a fiatalok tanulni kezdték a táncot azoktól a régi milongueróktól, akiknek a túlnyomó többsége ma már nem él. Sokan, köztük képzett táncosok is, szerették volna megérteni, milyen struktúra áll emögött a tánc mögött. Ahogy Giselle is mondja a videóban,. "Akadémikus képzettséggel rendelkeztem, és szerettem volna ugyanezen a  módon megérteni a tangót is."
A mozgalom élén a legmeghatározóbb nevek Gustavo Naveira és Fabian Salas, és a később kettőjükhöz csatlakozott még Mariano Chicho Frúmboli is (meg persze még nagyon sokan mások).
A lényeg tehát az volt, hogy megértsék, megfejtsék valahogy a rendszert, amire a tangó épül. Ahogy egy nyelv esetében egy anyanyelvi beszélő nincs feltétlenül tisztában a szabályokkal, de mégis alkalmazni tudja azokat, ugyanúgy a tangó esetében is meghúzódik egy ilyen rejtett struktúra a lépések és kombinációk mögött. Ahogy hosszú éveken keresztül elemezték a lépéseket a mozgást, sikerült megismerni és leírni az egész mögött rejlő rendszert is. Ez pedig lehetővé tette, hogy ugyanezeknek a szabályoknak az alapján új dolgok szülessenek, a tánc pedig fejlődésnek indult. Hogy leegyszerűsítsem és megértessem, mit jelent ez, anélkül, hogy túlságosan elmélyülnék a témában, olyasmikről van szó, hogy például, amit lehet jobbra, azt próbáljuk ki balra is, ha ezután eddig azt csináltuk, akkor mi lenne, ha megfordítanánk a sorrendet. Itt a lány ezt szokta csinálni, mert ez a szokás, de próbáljuk meg, talán le is lehetne vezetni.... 
Az ötletek megvalósításához sokszor szükség volt egy pontosabb technika kialakítására is, mely részben a régi szintén nem annyira tudatos technikákon is alapult, de más műfajokból is kölcsönöztek megoldásokat. A folyamatnak később Lucas is részese volt kamaszként, és első kézből tapasztalta meg azt a kreativitás hullámot, melyet ez a gondolkodásmód útjára indított. Ekkoriban az volt a kihívás, hogy bármilyen őrült ötletet ténylegesen le lehessen vezetni improvizatív módon. A technika tehát nem csak arról szólt, hogy miképp helyezd a lábad a földre, hanem hogy hogyan kommunikálj a partnerrel és értsd, érezd őt, minél kifinomultabb módon, szavak nélkül. Hogyan érd el, hogy a legmegdöbbentőbb mozdulatot is le tudd neki vezetni. Persze ezeknek a mozdulatoknak egy része talán már túlzás is volt, de a lényeg örökre megmaradt a tangóban: a struktúra, a technika és a partner legkifinomultabb érzékelése.
Az azóta kialakult stílusok, mint az például, amit ma szalonnak hívunk, a kísérletezéssel szemben, inkább a régi eleganciához, a gyökerekhez és az egyszerűbb formákhoz kívánt visszatérni, és sokszor ennek a stílusnak egyes képviselői lekicsinylően nyilatkoztak a nuevóról. De az igazán nagy táncosok ebből a vonalból pontosan látják most is, hogy mindez, és minden a tangónak, a tangó fejlődésének a része. Míg a kevésbé felkészült, kevesebb információval rendelkező táncosok azt hiszik, hogy a két műfaj között valamifajta háború van, a nagy "nuevo" mesterek óráin (ők nem szeretik ezt a címkét, de az egyszerűség kedvéért most ezt alkalmaztam) - szóval ezeken az órákon bizony gyakran látni világklasszis táncosokat a szalon képviselői közül is. Ők pontosan tudják, hogy minden mindenre hat, és minél több mindent tudsz, annál jobb táncos leszel... Használják ezt a technikát, értik ezt a rendszert. Ahogy Gustavo mondja a videóban: "Nem az egyik vagy a másik tangót táncolod, hanem vagy jól táncolsz, vagy rosszul táncolsz."
​*****
Tévhitek:
A tango nuevo nem egy stílus, sokkal inkább egy technika és egy rendszer
A tango nuevo nem azt jelenti hogy másmilyen műfajú zenére táncolsz random lépéseket nagyon távoli tartásban.
A tango nuevo nem egyenlő a távoltartással (de elfogadja a közeltartást és a távoltartást is)
A tango nuevo nem ment szembe a hagyományokkal (persze a régiek részéről rengeteg kritika érte, hiszen ők nem értették pontosan, mi történik); pont a hagyományokból építkezett.
Talán nincs is olyan, hogy tango nuevo - egy állandó fejlődés van, aminek ez egy fontos állomása volt, és mára már rengeteg akkori felfedezés beépült a táncba. Lehet, hogy végsősoron tényleg csak egy tangó van.

Tanítványaink mondták rólunk:

„Juditot még korábbi táncpartnere mellett ismertem meg, de Lucasszal való megismerkedése után sem hagytam el az óráit, melyekhez Lucas csak hozzáadni tudott. Mindketten egyértelműen a műfaj legjobbjai Magyarországon. Mindamellett, hogy nem csupán tánclépéseket, hanem a tangó esszenciáját igyekeznek átadni a diákoknak, és a tangós közösség építésén is sokat fáradoznak! Aki már régóta kokettál a tangó gondolatával, ne hezitáljon tovább, inkább menjen el egy órájukra." Sós Irén (23)
-
„Több táncot és több tanárt is kipróbáltam. A tangó volt az a tánc ahol elkezdtem érezni, hogy többre vágyom, mint egyszerű hobby. Egy életstílus, egy közösség, tanulás, a flow megtalálása... Hosszas kalandozás után eljutottam Judithoz és Lucashoz. Több tanártól tanultam, de itt, Budapesten nem találtam még egy olyan párost, akik ilyen profizmussal, szenvedéllyel, szeretettel adják át a tudásukat amit hosszú évek kemény munkájával szereztek meg. Igazán autentikus mesterek, akik minden órán egy szelet Argentínát hoznak el. Ha valaki jó közösségben szeretne fantasztikus táncosoktól tanulni valódi argentin tangót, jöjjön el hozzánk. Szeretettel várunk mindenkit :)" Rita (17)

„A legjobb tanárok akiket ismerek. Nem csak jó tánctanárok, de nagyon jó emberek is, és közösséget is építenek. Közös programok stb.
Csak ajánlani tudom őket!" Gnyálin Attila (32)

„Kedvesek, türelmesek és segítőkészek. Vidámak az órák. Jó tőlük tanulni. 
Szeretem őket és az óráikat." Kutics Marianna (45)

„Nagyon jól tanítanak és segítőkészek, ha valami nem megy valakinek." Rábenspek Martin (21)

„Szerethető, kiváló tanárok." Libby L. Ibolya (60)


Számunkra a tangó alapja, alfája és omegája az érzékelés, a másik mozdulatainak tökéletes átélése. Ez juttat el ahhoz a varázslatos flow élményhez, amely során elhomályosul minden más, a tökéletes koncentráció könnyűnek tűnik, minden más az életünkben jelentéktelenné válik, és elmerülünk a tánc végtelen örömében. 
Ha ti is szeretnétek megtapasztalni ezt az érzést, mi megfelelő technikai tudást, zenei ismereteket adunk, megismertetünk olyan eszközökkel, amelyek megkönnyítik az egymásra figyelést, és lehetővé teszik, hogy közösen, harmóniában tudjátok működtetni a lépéseket.
A tangó legfontosabb jellegzetessége az 'Abrazo', egy kényelmes, kellemes, figyelmes ölelés, ebből  születik minden lépés és mozdulat, amely bizony függőséget is okoz, bár csöppet sem ártalmas az egészségre, épp ellenkezőleg!
Mint minden, aminek mélysége, értéke van, mindez nem sajátítható el egyik pillanatról a másikra. Meg kell ismernünk a tánc struktúráját, gyakorolnunk kell a technikát, párban és egyedül, tanulnunk kell a zenéről, kapcsolatba kerülünk egy sokrétű kultúrával, és bizonyos értelemben a tánc történetével is. Ez a folyamat színes élményekben gazdag, a tánc hónapról hónapra izgalmasabbá válik és soha nem tapasztalt, fantasztikus élményeket élünk át egy különleges közösségben. Ennél pedig semmi sem fontosabb az életben.   

JELENTKEZÉS A TANFOLYAMOKRA

Illemszabályok, szokások, érdekességek
(Személyes élmények és anekdoták) 

Cabeceo:
A táncpartner messziről történő biccentéssel (erre vonatkozik a spanyol szó), vagy egyéb gesztussal történő felkérése. A megoldás azért is működik nagyon jól, mert lehetőséget ad a diszkrét elutasításra is, ami így egyik fél számára sem kellemetlen vagy megszégyenítő, és a környezet számára teljesen észrevétlen tud maradni.
A szokáshoz hozzátartozik - fiúk - hogy a 'nem'-et is tudjuk értelmezni. A nem észrevétel nemet jelent! Ha a lány szeretne táncolni, bólintani fog, vagy elmosolyodik és jelét adja a beleegyezésnek. Ha nem „látja” a cabeceót, akkor valószínűleg most (!) nem szeretne táncolni. Olyanfajta közeledések, mint „Téged lehetetlen cabeceóval felkérni”, odaosonás, hátulról közelítés, stb.  - nem jó megoldások. Az is előfordulhat, hogy tényleg nem lát a lány, de nem túl valószínű.
Európában tapasztalom, hogy a lányok is szoktak cabeceót alkalmazni. Nálunk bizonyos szokások már kicsit eltérhetnek az eredetitől, de jelzem, hogy a latin férfiak ezt nem nagyon szokták szeretni, ők még hisznek abban, hogy ők a machók (feminizmus ide vagy oda), és ők szeretnek kezdeményezni. Ennél furfangosabb megoldás lehet a pillák érzéki rebegtetése. Egy nő tudja, hogy hogyan hívhatja fel magára a figyelmet finoman: pl. szexin keresztülvonulás. De sokszor elegendő a mosolygás, kedvesség, esetleg elsóhajtod, hogy mennyire tetszik neked ez a szám :)
A savanyú arccal negatív hullámok kibocsátása, és azon való bosszankodás, hogy 'velem senki sem táncol', nem szokott segíteni. Sajnos van, hogy az ember lánya nem tud uralkodni a saját energiáin, ilyenkor néha érdemes elfogadni, hogy lehet, hogy ez alkalommal jobban járunk, ha inkább a társalgást választjuk, vagy csak hallgatjuk a zenét, nézzük a táncosokat :)

Mirada:
A lány ránéz a fiúra, tekintetével nyitottságot jelez  arra, hogy felkérhető. 

Egyéb dolgok a felkérésről és a tánc megkezdéséről: 
Ha egyszer megszületett a szemkontaktus, a fiú biccentett, a lány bólintott, akkor mostmár mindkét fél tudja, hogy egymással szeretnének táncolni. Ekkor a fiú odamegy a lány asztalához (feltéve, ha vannak asztalok - reméljük vannak, mert az az igazán kellemes környezet), és elkíséri a parkettre.

Előfordulhat a direktebb, szóban történő felkérés is. Ha egy asztalnál ültök, egyébként is már társalogtok, jó viszonyban vagytok, szerettek egymással táncolni, stb. Függ tehát a helyzettől, környezettől (milongától), hangulattól és egy csomó tényezőtől. Én nem ítélem el ezt a megoldást sem, és gyakran találkozni vele Buenos Airesben is (bár túlnyomórészt azért inkább a cabeceo a szokás). Ha egy fiú emellett a megoldás mellett dönt, be kell vállalnia viszont, és el kell fogadnia, hogy a lánynak joga van nemet mondani. Ha pedig ez történne, az bizony kellemetlenebb lehet a többiek előtt is, hiszen nyilvánosan is jól látható

Ha már folyik a tánc, a parkettre először a fiú lép, hogy a lány biztonságos körülmények között tudjon megérkezni a táncoló párok közé. 
Európában egymásnak is jeleznek a táncosok, hogy szeretnének belépni, ill. hogy beengedik az újonnan érkezőt. 
Argentínában, aki már a parketten táncol, nem foglalkozik azzal, aki még nincs bent, és be szeretne jutni. Mivel a legtöbben viszont a tanda elején kezdenek táncolni, és elfogadott, hogy inkább a termek sarkából érkeznek a párok, ezért ez nem okoz különösebb gondot.

Még egy érdekesség, amivel Európában nem találkoztam. Ha férjeddel, vőlegényeddel, barátoddal vagy a milongán, a legelfogadottabb megoldás az lesz, hogy az, aki táncolni szeretne veled, először a párodtól kér engedélyt. Csak utána kér fel téged. Mivel ez bonyolítja a dolgokat, és, valljuk be, a tánc azért sok tekintetben az ismerkedésről is szól; előfordulhat -  ha elkezdesz járni valakivel, aki szintén táncos, és ott van veled -, hogy egy darabig jóval kevesebben fognak felkérni, mint azelőtt.

Tandák:
Egy tandát (zenei blokkot) ugyanazzal a partnerrel illik végigtáncolni. 
Ez alól kivételt jelent, ha rendkívül kellemetlen, udvariatlan a partner, az ölelése már borzasztóan kényelmetlen és fizikai fájdalmat okoz. A szenvedést senkinek nem kötelező elviselni. De azért az ilyesmi ideális esetben egészen kivételes kellene, hogy legyen. Én nagyon kevésszer hagytam partnert ott a parketten nagyon sok év alatt.
Európában, ha valakivel nagyon jó együtt táncolni, nem ritka, hogy még további egy vagy két tandán keresztül folytatjátok a táncot. Erről a cortinák (átvezető zenék) alatt mindig megegyeztek egymással - vagy a kifinomultabb, tapasztaltabb táncosok ilyenkor megvárják a következő tanda elejét, hogy meghallgassák, tetszik-e nekik a zene, van-e kedvük rá folytatni.
Bizonyos tapasztalat után már nem akartok mindenáron állandóan táncolni, függ majd a hangulatotoktól, és főleg attól, hogy tetszik-e a megszólaló zene.
Argentínában a tanda vége, a cortina felcsendülése szigorúan a tánc végét jelenti a a partnerrel. Ez alól csak az jelent kivételt, ha már nagyon komoly udvarlás zajik, vagy ha a páros az életben is együtt van.
A 'köszönöm' kimondása a tánc végét jelenti.

Cortina:
A cortina (átvezető zene) megszólalásakor a férfiak visszakísérik a hölgyeket az asztalukhoz. Akik esetleg folytatnák, de megvárják a következő tandát, hogy tetszik-e nekik, kivonulnak a parkett szélére. A cortinára nem táncolunk!
Egyes helyeken Argentínában megszólalhat rocky, salsa, népzene, cumbia blokk is a tangók között, ilyenkor viszont van tánc is :)

Navigáció:
Az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk, lehetőleg egy sávban, az előzés nem megengedett, csak kivételes helyzetben, a sávváltás így nem tanácsos. A tánc dinamikája általában valamennyi időt egy helyben tölteni, utána haladni, megint egy helyben és megint haladni. Amennyire nem tanácsos keresztbe-kasul cikázni, vagy száguldozni, épp annyira figyelmetlenség a többi párossal szemben, ha meg sem mozdulsz, és akadályozod a folyamatos haladást. A fiú felelőssége a navigáció, és a többi párosra való figyelés. Hátra nem léphet, csak ha biztosan tudja, hogy abba az irányba van helye, mert előtte kellően fel tudta mérni a helyzetet. A lány ha mégis észrevenné, hogy ütközés veszélye áll fenn, megfoghatja, megállíthatja partnerét, hiszen egyik fél sem szeretné, hogy ez megtörténjen. Boleókkal, nagy mozdulatokkal óvatosan, csak ha van hozzá elég hely. A fiú ne vezessen olyat, amivel másokat veszélyeztet, a lány pedig ne kezdjen el önállóan lábakat dobálni semmi esetre sem.
A táncparkett mindenkié, egymásra figyelve lehet csak teljes az élmény.
Mindig a táncolóké az elsőbbség, ha nem olyan adottságú a hely, hogy az asztalok mögött el lehetne sétálni, és a parkett egyik végéből a másikba szeretnél eljutni, akkor a parkett szélén tedd meg, a táncosokat nem zavarva.

A tánc alatt:
Nem javítgatjuk, oktatgatjuk a partnert soha! Ha ilyen történne veled, nyugodtan szólj rá az illetőre, hogy nem vagy kíváncsi a véleményére, és ha tovább folytatja, hagyd ott, akár a szám közepén. Nem énekelünk hangosan, nem beszélgetünk megállás nélkül - a táncra figyelünk és egymásra. Odafigyelünk a másik kényelmére, ha azt érzed, a másik elutasítja a közeltartást, vagy változtatni szeretne az ölelésen, alkalmazkodj addig a pontig, ahol neked is kényelmes, és elfogadható. Senkit nem lehet olyanra kényszeríteni, ami kellemetlen neki. A figurák bemondása (velem megtörtént :D, azt kiáltotta türelmetlenül a fickó, hogy: "Gancho!") nem ér. Egy jó táncos figyelembe veszi a partnere tudását, és nem hozza olyan helyzetbe, ahol a másik nem érzi kényelmesen vagy biztonságban magát. Amikor azt érzed, te nem voltál elég jó a másikhoz, mert például nem tudtad lekövetni a dolgokat, akkor könnyen lehet, hogy a másik nem volt elég jó hozzád, mert nem volt képes rád figyelni. A tánc célja, hogy mindketten örömünket leljük benne együtt, közösen. Nem bemutató, nem tudásunk fitogtatása, a körben ülők lenyűgözése a cél. Senki mást nem érdekel, mit csinálsz, csak az aktuális partneredet. Tegyél meg mindent azért, hogy a lehető legjobban érezze magát, ha ő is ugyanezt teszi veled. Ha nem érdekli a te kényelmed és szórakoztatásod, akkor legközelebb mondj nemet, vagy ne kérd fel. Táncoljunk olyanokkal, akik tisztelnek minket.

Ápoltság:
Tiszta öltözék, kellemes illat, fogmosás, dezodor, parfüm (de nem túl erős), tisztálkodás (a milonga előtt) kötelező! Ez egy páros tánc, senki nem akar egy büdös, ápolatlan férfit vagy nőt ölelgetni. Ha nagy a meleg, érdemes tiszta váltás pólót, inget is hozni. A cipő is legyen lehetőség szerint tiszta, fontos a jó megjelenés. Ha nagyon megizzadsz, menj ki a mosdóba, hozd rendbe magad, mosakodj meg, cserélj ruhát, ha kell, vagy száradj meg, hozz magad "vonzó" állapotba. Van az a forróság, amikor minden hiába, és az mindenkit egyformán érint, de akkor is tegyél meg mindent, hogy a lehető legjobbat kihozd magadból.

Érdekesség: Buenos Airesben a Canningban kb. 8 évvel ezelőttig a férfi mosdóban egy 'El Pipa' nevű fickó kérésre hajszárítóval megszárítgatta a pasik ingét, mielőtt visszatértek volna a szalonba. Ezenkívül árult még pólókat (tangós mintával, felirattal), cukorkákat, cd-ket, és kiosztotta wc papírt. Egy egész kis kioszkja volt a mosdóban.

Társasági esemény:
A milonga nem kizárólag a táncról szól. Pláne, ha van szerencsénk nem csak egy 2-3 órás esten részt venni. Ez egy közösségi hely, ahol a beszélgetésnek, közösen eltöltött időnek, nevetgélésnek, egy jó étel vagy ital elfogyasztásának is helye van. Nem kell mindenáron táncolni egész este, ha épp nem úgy alakul, még mindig érezheted remekül magad. Megismerkedhetsz érdekes emberekkel, beszélgethetsz izgalmas témákról, hallgathatod a zenét, nézheted a táncosokat, és ha netán van jó élőzene, vagy fellépés, az még tovább növelheti az élményt.
Ezért igyekszünk mi is olyan körülményeket teremteni a milongánkon a Kőlevesben, ahol mi is jól érezzük magunkat, és ahol mindez lehetséges. Én személy szerint szeretem azokban az időszakokban is minél kényelmesebben érezni magam, amikor éppen nem táncolok, nem pedig harminc ember között állni egy szűkös helyen egyik lábamról a másikra, mint a szardíniás dobozban.
A cabeceóhoz, a beszélgetéshez, egy jó éte vagy ital elfogyasztásához, stb. elengedhetetlenek bizonyos kényelmi feltételek. 

​Jó szórakozást mindenkinek!
Az alábbiakban két buenos airesi milongába tekinthettek be :)

Elnevezések és helyesírásuk:
(Kerülendő a gyakori hibákat)
A szócikkek összefoglaló jellegűek, a figurák mélyebb megismeréséhez órák látogatása javasolt :)

Abrazo: Ölelés
Aguja: Tűszerű pozíció forgás közben
Alaplépés (nyolcas alap): nyolc lépés kombinációja, melyet sokáig alaplépésként oktattak, és amely lényegében az összes lehetséges elemet magában foglalja. 
Apilado: Stílus, ami magában foglalja az egymás felé történő, megosztott tengelyt, egymásra dőlést, a tánc egész ideje alatt.
Bandera: A láb zászlószerű lendítése.
Boleo (b-vel!):  (A spanyolban a 'b' és a 'v' ugyanúgy hangzik, úgyhogy ezt gyakran az anyanyelvűek is eltévesztik.) Egy megszakított lépés, amelynek következtében a láb elindul (vagy fel is repül), de testsúly áthelyezés nem történik. Ennél jóval összetettebb a mozdulat, és a kivitelezésnek számos módja lehetséges, de szócikk formájában nem érdemes ennél mélyebbre menni.
Cabeceo: fejjel, gesztussal történő felkérés (amelyet a férfi végez)
Canyengue: Régebbi karakteres táncstílus
Caminata: Séta
Códigos: Illemszabályok, amelyek a milongán (táncesteken) érvényesek
Código de marcha: Sétarend
Colgada: Lógás, kifelé tartó tengelyen kívüliség
Enrosque: Egyfajta becsavarodás
Entrada: Egyes felfogások szerint a sacada általában hátra történik, és az 'effekt' dinamikusabb, az ellépő láb elhagyja a talajt, magasabbra repül. Ezzel szemben az entrada, egy kevésbé dinamikus lépés, ahol a figura kivitelezője belép a partnere helyére, és finoman elfoglalja azt. A lábak találkozása itt nem annyira erőteljes, ami a látványt illeti. A sacadával szemben ezért ez inkább elöl vagy oldal lépéssel történik.
Gancho: kampó, beakasztás
Giro: Forgás 
Kereszt: A lábak elölről vagy hátulról keresztezik egymást. Ez lehet a csípő elforgatása nélkül, vagy pivottal (perdülés) összekötve.
Lápiz: Körív rajzolása lábbal
Medio Giro: Fél forgás
Milonguero: Olyan táncos, aki rendszeresen jár milongákra. Stílusként is szoktak rá hivatkozni.
Mirada: Felkérésre buzdító nézés, nyitottság a felkérésre (a lány részéről).
Mordida: Megállítás, a láb megfogásával
Ocho: (elöl és hátra) két elöl vagy hátul kereszt (cruce) együttesen egy ocho 
Ocho Cortado: Sokféle változata lehetséges ennek a lépéssornak. Itt látható egy megoldás (bár igazság szerint a videón látható változathoz képest a teljes lépésnek része kellene legyen az oldallépések előtt egy hinta is.)
Parada: Megállítás
Pivot (t-vel végén, amit ki is ejtünk!):  Perdülés
Planeo: Köríves mozdulatok rajzolása forgás közben
Quebrada: A lent látható gyakorta használt póz
​Sacada (egy c-vel!)
Az elnevezés szó szerinti fordításban valaminek (ez esetben a partner lábának) a kiszedése, kivitele - látvány tekintetében úgy tűnhet (bár technikailag ez helytelen megoldás lenne), hogy kirúgása. Valójában a másik pozíciójának elfoglalásáról van szó, azzal egy időben, amikor a partner elhagyja ezt a pozíciót. A testsúly áthelyezés a partnerrel egyszerre történik a modernebb felfogás szerint. Inkább "vintage megoldás" ennek régebbi statikusabb változata, amikor a testsúlyáthelyezés nem történik meg 100%-ban.
Sandwich: (szendvics, sanguichito): lépés, ahol a férfi két lába közrefogja a nő lábát. 
Volcada: Dőlés, döntés, amely egy testsúly váltást is magában foglal.

Még egy megjegyzés: Amennyiben az idegen szó utolsó betűjűt kiejtjük, akkor írásban folytatólagosan tesszük hozzá a ragokat, és a magánhangzók ékezetet kapnak. Amennyiben az utolsó betűt nem ejtenénk (ami a spanyolban nem jellemző, maximum nevek esetében fordulhat elő, akkor kerüla szótő és a rag közé kötőjel. Tehét helyesen: ganchók és sacadák, milonguerók, pivotot - stb. :) )

A quebrada:

Amikor kezdőként, azt kérdezik tőlünk, mit csinál egy tangó táncos, és mi hogyan is élünk, nehéz lenne egy szóban válaszolni. Órákig tartó előadást tudnánk tartani arról, hogy hányféle tangó táncos, miféle stílusok, álmok, célok, életmódok léteznek, egymás mellett és sokszor egymásba fonódva.

Csak néhány példa arról, hogy mit jelent tangó táncosnak lenni:

A társasági táncos (Milonguero? Social dancer?):

Ez talán a tánc legszélesebb körben folytatott ága. Leggyakrabban a társasági táncosnak más a foglalkozása, másból keresi a kenyerét, de a tangó nagyon fontos számára. 
Hogy ez egykor mit jelentett, és mit jelent most Európában, Ázsiában, Amerikában, vagy a tangó hazájában, Argentínában (és persze Uruguayban), az némiképp eltérő lehet, szokásoktól, ízlésektől, meggyőződéstől függően. 

Egyvalami közös mindannyiunkban. A táncestek életünk elválaszthatatlan részei, túlzás nélkül állíthatjuk,  függőségünk a rendszeres táncolás. Improvizatív módon, táncesteken (ún. milongákon) hódolunk a szenvedélyünknek, ahol bizonyos 'illemszabályok' betartása mellett zajlik a felkérés, a tánc, itt élünk közösségi életet is, ismerkedünk, szeretünk, gyűlölünk, barátokat és ellenségeket szerzünk. Annyira hozzátartozik már mindennapjainkhoz ez néhányunknak, hogy egy kívülálló számára már-már felfoghatatlan. Régen Buenos Airesben egy milonguerónak lehet, hogy nem volt semmije, de megvolt az egy pár fényesre pucolt cipője, amiben este megjelenhetett a szalonban.
Ma a világ szinte bármely pontján (így Budapesten is) majd minden nap vannak milongák.

A maratonista:
Ez a társasági táncosnak egy európai körben igen népszerű, és különleges típusa. A maratonok olyan nemzetközi események, ahol - néha meghívásos alapon, máskor valamilyen szűrő alapján - válogatott társaság tangózik több napon át, szinte megállás nélkül (néha azért alszanak és esznek is közben). Ha gyakran látogatsz ilyen eseményekre, megeshet, hogy zavarba jössz, lehetsz Budapesten, Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben, de ugyanazokat látod mindenütt, az az érzésed, ugyanabban a ruhában, és ugyanaz a Dj adja a zenét is. Mintha el sem utaztál volna. Elméletileg a kiváló tánctudás elengedhetetlen egy ilyen eseményen való részvételhez, és a bekerülés sokakat ezért nagy büszkeséggel is tölt el.

A profi táncos:
A profi táncos a tangóból él. Táncórákat tart és/vagy fellépéseket vállal. Argentínában ez jelentheti azt, hogy valamilyen társulat vagy állandó show tagja vagy, és színházi előadásokban szerepelsz.
Ezek közül a legismertebbek (okkal, hiszen lélegzetelállító a show, hihetetlenül képzettek a táncosok) a Forever Tango és a Tango Pasión. Ezek a társulatok szinte állandóan turnén vannak.

De fesztiválok vagy helyi események keretében alkalmi előadások adódnak világszerte, ahol szabadúszó művészek és táncosok is megjelennek.
A ma ismert legnagyobb nevek jó részének fő megélhetését minden bizonnyal (a maratonok mellett kicsit tért veszíteni látszó) fesztiválok, és ehhez hasonló események jelentik, ahol órákat tartanak és fellépnek.
A fellépésnek két fő ága van talán. A színpadi tánc, és a milongán történő fellépés. A színpadon sokféle műfaj megjelenhet, és gyönyörködtetheti a közönséget, de van egy kifejezetten erre a célra kialakult stílus, a 'színpadi tangó', ami rengeteg akrobatikával és látványelemmel tűzdelt, így némiképp el is távolodik az improvizatívan művelt változatától, ahol a vezetés és követés elengedhetetlen.

Amikor előadásra készülsz, táplálkozhatsz többféle stílusból is, állhatsz például közelebb a szalonban táncolható társasági változathoz, ugyanakkor beemelhetsz egy-egy show elemet is a táncodba.
Személy szerint számomra azok az előadások a legizgalmasabbak, ahol látom, hogy a páros között valóban működik a kommunikáció, és társasági táncosként is működtetni tudnák mindazt, amit előadnak. Lehet ez improvizáció vagy koreográfia, a kapcsolat minőségét az avatott szem azonnal felismeri. 

A versenyző:
Napjainkban a versenyek idejét éljük, itt van a Mundial (a Világbajnokság), a Metropolitano, és Európa is ennek az új divatnak a lázában ég, csatlakozott a Mundialhoz és megalkotta annak kistestvérét az Európa Bajnokságot. A versenyző lehet amatőr vagy profi, és egy jól sikerült eredmény nagy lökést adhat a karrierjének. Kétféle stílusban lehet elindulni. Szalon tangó: kizárólag közletartásban, szigorú szabályok és korlátozások szerint táncolható egyszerű, elegáns stílus, ahol a kapcsolat minőségét, a zeneiséget értékeli a zsűri. A másik pedig a színpadi tangó, ahol koreográfiát adnak elő a táncosok, és megengedettek a legkülönfélébb emelések, látványelemek is.  

Tango Nuevo (vagy amit így hívtak):
Ma már kevesen mondják magukról, hogy 'Tango Nuevo'-t (Új Tangót) táncolnának. Akikről pedig egykor ezt mondták, ők annak idején sem igen kértek ebből  címkéből. Egy biztos ők voltak azok, akik a mai napig a legnagyobb hatással vannak arra, ahogyan ma is táncolunk mindannyian, és ahogyan ma a tangót látjuk és értelmezzük. Három név állt ennek a forradalomnak az élén, páratlan zsenik és egyedülálló művészek: Gustavo Naveira, Mariano Chicho Frúmboli és Fabian Salas, és persze még nagyon sokan elkísérték őket az útjukon.
    
Ez olyan lehetett, mint a modernizmus az irodalomban, forradalmi hangulat, sokszáz új ötlet, kísérletezés, égető szenvedély, ami mindenkire átragadt. Elkezdtek gondolkozni. Meg akarták érteni a táncot. Keresni akartak egy struktúrát az ösztönösség mögött. Szabályokat fedeztek fel, megalkották a technikát, elemezték a lehetőségeket és a zenét. És ennek köszönhetően lenyűgöző új dolgok születtek. Más műfajok segítettek abban, hogy további tudás halmozódjon fel. Megszületett a profi tangó. Az egykori ösztönös, ártatlan tánc a múlté lett, kinyílt egy ajtó és átadtak nekünk egy új világot, végtelen lehetőségekkel tele. Ők ma is alkotnak, továbbra is itt vannak velünk, és megosztják velünk a tudásukat, művészetüket, kreativitásukat és hétről hétre elbűvölnek minket az egyéniségükkel.


​A művészek:
Ők azok, akiket semmilyen stílusba nem lehet igazán besorolni, kiváló előadók és a többségük nagyszerű társasági táncos is, a tudások széleskörű, egyéniségük elsöprő, senkihez sem hasonlítanak, és minden mérce nevetséges lenne hozzájuk, a tangó Fred Astaire-jei és Ginger Rogersei:

Virulazo, Juan Carlos Copes és Maria Nieves, Gustavo Naveira és Giselle Anne, Chicho és Juana, Salas, Osvaldo és Miguel Ángel Zotto, Geraldine Rojas és Javier Rodriguez, Capussi és Flores, Gavito, Milena Plebs, Vanina Bilous és Roberto Herrera, Alejandra Mantinan, Roberto Reis és Guillermina Quiroga, Moira Castellano, Dana Frígoli, a teljesség igénye nélkül, még hosszú a sor...sok fiatal is, olyan szuper táncosok mint Ariadna Naveira, vagy Carlitos és Noelia például, akiket most a Tango Mistico Week keretében Budapesten is vendégül láthatunk.
A lista nem teljes (és nem mindenki kortársunk), jó böngészést kívánok mindenkinek a Youtube-on, aki szeretne egy kis inspirációt. 

A tangó egy gyönyörű tánc. Sokféle látásmód van, a legkülönbözőbb stílusok léteznek egymás mellett, sokszor akár ugyanannak a táncosnak az életében. Lehetsz társasági táncos és versenyző, de sosem mennél maratonra, vagy profi táncos és csodálatos művész, de talán nem is tudsz improvizatív módon táncolni, és ezek mindenféle variációja. Egy biztos, a tangót ma már sokkal könnyebb megtanulni, mint régen. De azt hiszem, ha a legizgalmasabb utat keresed ebben a táncban, és igazán jó táncos akarsz lenni (bármi is a te utad, vagy stílusod), akkor nem érdemes a trendeket figyelni. Sokat kell tanulni, tájékozódni, és végül utat engedni a kreativitásnak, egyéniségnek, önmagadnak. Ahogyan az öreg milonguerók mondták, akik nincsenek már közöttünk: “Buscá tu propio tango”! Keresd meg a saját tangódat!



Tetszik

​