Illemszabályok, szokások, érdekességek (Személyes élmények és anekdoták) Cabeceo: A táncpartner messziről történő biccentéssel (erre vonatkozik a spanyol szó), vagy egyéb gesztussal történő felkérése. A megoldás azért is működik nagyon jól, mert lehetőséget ad a diszkrét elutasításra is, ami így egyik fél számára sem kellemetlen vagy megszégyenítő, és a környezet számára teljesen észrevétlen tud maradni. A szokáshoz hozzátartozik - fiúk - hogy a 'nem'-et is tudjuk értelmezni. A nem észrevétel nemet jelent! Ha a lány szeretne táncolni, bólintani fog, vagy elmosolyodik és jelét adja a beleegyezésnek. Ha nem „látja” a cabeceót, akkor valószínűleg most (!) nem szeretne táncolni. Olyanfajta közeledések, mint „Téged lehetetlen cabeceóval felkérni”, odaosonás, hátulról közelítés, stb. - nem jó megoldások. Az is előfordulhat, hogy tényleg nem lát a lány, de nem túl valószínű. Európában tapasztalom, hogy a lányok is szoktak cabeceót alkalmazni. Nálunk bizonyos szokások már kicsit eltérhetnek az eredetitől, de jelzem, hogy a latin férfiak ezt nem nagyon szokták szeretni, ők még hisznek abban, hogy ők a machók (feminizmus ide vagy oda), és ők szeretnek kezdeményezni. Ennél furfangosabb megoldás lehet a pillák érzéki rebegtetése. Egy nő tudja, hogy hogyan hívhatja fel magára a figyelmet finoman: pl. szexin keresztülvonulás. De sokszor elegendő a mosolygás, kedvesség, esetleg elsóhajtod, hogy mennyire tetszik neked ez a szám :) A savanyú arccal negatív hullámok kibocsátása, és azon való bosszankodás, hogy 'velem senki sem táncol', nem szokott segíteni. Sajnos van, hogy az ember lánya nem tud uralkodni a saját energiáin, ilyenkor néha érdemes elfogadni, hogy lehet, hogy ez alkalommal jobban járunk, ha inkább a társalgást választjuk, vagy csak hallgatjuk a zenét, nézzük a táncosokat :) Mirada: A lány ránéz a fiúra, tekintetével nyitottságot jelez arra, hogy felkérhető. Egyéb dolgok a felkérésről és a tánc megkezdéséről: Ha egyszer megszületett a szemkontaktus, a fiú biccentett, a lány bólintott, akkor mostmár mindkét fél tudja, hogy egymással szeretnének táncolni. Ekkor a fiú odamegy a lány asztalához (feltéve, ha vannak asztalok - reméljük vannak, mert az az igazán kellemes környezet), és elkíséri a parkettre. Előfordulhat a direktebb, szóban történő felkérés is. Ha egy asztalnál ültök, egyébként is már társalogtok, jó viszonyban vagytok, szerettek egymással táncolni, stb. Függ tehát a helyzettől, környezettől (milongától), hangulattól és egy csomó tényezőtől. Én nem ítélem el ezt a megoldást sem, és gyakran találkozni vele Buenos Airesben is (bár túlnyomórészt azért inkább a cabeceo a szokás). Ha egy fiú emellett a megoldás mellett dönt, be kell vállalnia viszont, és el kell fogadnia, hogy a lánynak joga van nemet mondani. Ha pedig ez történne, az bizony kellemetlenebb lehet a többiek előtt is, hiszen nyilvánosan is jól látható Ha már folyik a tánc, a parkettre először a fiú lép, hogy a lány biztonságos körülmények között tudjon megérkezni a táncoló párok közé. Európában egymásnak is jeleznek a táncosok, hogy szeretnének belépni, ill. hogy beengedik az újonnan érkezőt. Argentínában, aki már a parketten táncol, nem foglalkozik azzal, aki még nincs bent, és be szeretne jutni. Mivel a legtöbben viszont a tanda elején kezdenek táncolni, és elfogadott, hogy inkább a termek sarkából érkeznek a párok, ezért ez nem okoz különösebb gondot. Még egy érdekesség, amivel Európában nem találkoztam. Ha férjeddel, vőlegényeddel, barátoddal vagy a milongán, a legelfogadottabb megoldás az lesz, hogy az, aki táncolni szeretne veled, először a párodtól kér engedélyt. Csak utána kér fel téged. Mivel ez bonyolítja a dolgokat, és, valljuk be, a tánc azért sok tekintetben az ismerkedésről is szól; előfordulhat - ha elkezdesz járni valakivel, aki szintén táncos, és ott van veled -, hogy egy darabig jóval kevesebben fognak felkérni, mint azelőtt. Tandák: Egy tandát (zenei blokkot) ugyanazzal a partnerrel illik végigtáncolni. Ez alól kivételt jelent, ha rendkívül kellemetlen, udvariatlan a partner, az ölelése már borzasztóan kényelmetlen és fizikai fájdalmat okoz. A szenvedést senkinek nem kötelező elviselni. De azért az ilyesmi ideális esetben egészen kivételes kellene, hogy legyen. Én nagyon kevésszer hagytam partnert ott a parketten nagyon sok év alatt. Európában, ha valakivel nagyon jó együtt táncolni, nem ritka, hogy még további egy vagy két tandán keresztül folytatjátok a táncot. Erről a cortinák (átvezető zenék) alatt mindig megegyeztek egymással - vagy a kifinomultabb, tapasztaltabb táncosok ilyenkor megvárják a következő tanda elejét, hogy meghallgassák, tetszik-e nekik a zene, van-e kedvük rá folytatni. Bizonyos tapasztalat után már nem akartok mindenáron állandóan táncolni, függ majd a hangulatotoktól, és főleg attól, hogy tetszik-e a megszólaló zene. Argentínában a tanda vége, a cortina felcsendülése szigorúan a tánc végét jelenti a a partnerrel. Ez alól csak az jelent kivételt, ha már nagyon komoly udvarlás zajik, vagy ha a páros az életben is együtt van. A 'köszönöm' kimondása a tánc végét jelenti. Cortina: A cortina (átvezető zene) megszólalásakor a férfiak visszakísérik a hölgyeket az asztalukhoz. Akik esetleg folytatnák, de megvárják a következő tandát, hogy tetszik-e nekik, kivonulnak a parkett szélére. A cortinára nem táncolunk! Egyes helyeken Argentínában megszólalhat rocky, salsa, népzene, cumbia blokk is a tangók között, ilyenkor viszont van tánc is :) Navigáció: Az óramutató járásával ellentétes irányban haladunk, lehetőleg egy sávban, az előzés nem megengedett, csak kivételes helyzetben, a sávváltás így nem tanácsos. A tánc dinamikája általában valamennyi időt egy helyben tölteni, utána haladni, megint egy helyben és megint haladni. Amennyire nem tanácsos keresztbe-kasul cikázni, vagy száguldozni, épp annyira figyelmetlenség a többi párossal szemben, ha meg sem mozdulsz, és akadályozod a folyamatos haladást. A fiú felelőssége a navigáció, és a többi párosra való figyelés. Hátra nem léphet, csak ha biztosan tudja, hogy abba az irányba van helye, mert előtte kellően fel tudta mérni a helyzetet. A lány ha mégis észrevenné, hogy ütközés veszélye áll fenn, megfoghatja, megállíthatja partnerét, hiszen egyik fél sem szeretné, hogy ez megtörténjen. Boleókkal, nagy mozdulatokkal óvatosan, csak ha van hozzá elég hely. A fiú ne vezessen olyat, amivel másokat veszélyeztet, a lány pedig ne kezdjen el önállóan lábakat dobálni semmi esetre sem. A táncparkett mindenkié, egymásra figyelve lehet csak teljes az élmény. Mindig a táncolóké az elsőbbség, ha nem olyan adottságú a hely, hogy az asztalok mögött el lehetne sétálni, és a parkett egyik végéből a másikba szeretnél eljutni, akkor a parkett szélén tedd meg, a táncosokat nem zavarva. A tánc alatt: Nem javítgatjuk, oktatgatjuk a partnert soha! Ha ilyen történne veled, nyugodtan szólj rá az illetőre, hogy nem vagy kíváncsi a véleményére, és ha tovább folytatja, hagyd ott, akár a szám közepén. Nem énekelünk hangosan, nem beszélgetünk megállás nélkül - a táncra figyelünk és egymásra. Odafigyelünk a másik kényelmére, ha azt érzed, a másik elutasítja a közeltartást, vagy változtatni szeretne az ölelésen, alkalmazkodj addig a pontig, ahol neked is kényelmes, és elfogadható. Senkit nem lehet olyanra kényszeríteni, ami kellemetlen neki. A figurák bemondása (velem megtörtént :D, azt kiáltotta türelmetlenül a fickó, hogy: "Gancho!") nem ér. Egy jó táncos figyelembe veszi a partnere tudását, és nem hozza olyan helyzetbe, ahol a másik nem érzi kényelmesen vagy biztonságban magát. Amikor azt érzed, te nem voltál elég jó a másikhoz, mert például nem tudtad lekövetni a dolgokat, akkor könnyen lehet, hogy a másik nem volt elég jó hozzád, mert nem volt képes rád figyelni. A tánc célja, hogy mindketten örömünket leljük benne együtt, közösen. Nem bemutató, nem tudásunk fitogtatása, a körben ülők lenyűgözése a cél. Senki mást nem érdekel, mit csinálsz, csak az aktuális partneredet. Tegyél meg mindent azért, hogy a lehető legjobban érezze magát, ha ő is ugyanezt teszi veled. Ha nem érdekli a te kényelmed és szórakoztatásod, akkor legközelebb mondj nemet, vagy ne kérd fel. Táncoljunk olyanokkal, akik tisztelnek minket. Ápoltság: Tiszta öltözék, kellemes illat, fogmosás, dezodor, parfüm (de nem túl erős), tisztálkodás (a milonga előtt) kötelező! Ez egy páros tánc, senki nem akar egy büdös, ápolatlan férfit vagy nőt ölelgetni. Ha nagy a meleg, érdemes tiszta váltás pólót, inget is hozni. A cipő is legyen lehetőség szerint tiszta, fontos a jó megjelenés. Ha nagyon megizzadsz, menj ki a mosdóba, hozd rendbe magad, mosakodj meg, cserélj ruhát, ha kell, vagy száradj meg, hozz magad "vonzó" állapotba. Van az a forróság, amikor minden hiába, és az mindenkit egyformán érint, de akkor is tegyél meg mindent, hogy a lehető legjobbat kihozd magadból. Érdekesség: Buenos Airesben a Canningban kb. 8 évvel ezelőttig a férfi mosdóban egy 'El Pipa' nevű fickó kérésre hajszárítóval megszárítgatta a pasik ingét, mielőtt visszatértek volna a szalonba. Ezenkívül árult még pólókat (tangós mintával, felirattal), cukorkákat, cd-ket, és kiosztotta wc papírt. Egy egész kis kioszkja volt a mosdóban. Társasági esemény: A milonga nem kizárólag a táncról szól. Pláne, ha van szerencsénk nem csak egy 2-3 órás esten részt venni. Ez egy közösségi hely, ahol a beszélgetésnek, közösen eltöltött időnek, nevetgélésnek, egy jó étel vagy ital elfogyasztásának is helye van. Nem kell mindenáron táncolni egész este, ha épp nem úgy alakul, még mindig érezheted remekül magad. Megismerkedhetsz érdekes emberekkel, beszélgethetsz izgalmas témákról, hallgathatod a zenét, nézheted a táncosokat, és ha netán van jó élőzene, vagy fellépés, az még tovább növelheti az élményt. Ezért igyekszünk mi is olyan körülményeket teremteni a milongánkon a Kőlevesben, ahol mi is jól érezzük magunkat, és ahol mindez lehetséges. Én személy szerint szeretem azokban az időszakokban is minél kényelmesebben érezni magam, amikor éppen nem táncolok, nem pedig harminc ember között állni egy szűkös helyen egyik lábamról a másikra, mint a szardíniás dobozban. A cabeceóhoz, a beszélgetéshez, egy jó éte vagy ital elfogyasztásához, stb. elengedhetetlenek bizonyos kényelmi feltételek. Jó szórakozást mindenkinek! Az alábbiakban két buenos airesi milongába tekinthettek be :)
0 Comments
Elnevezések és helyesírásuk:
(Kerülendő a gyakori hibákat) A szócikkek összefoglaló jellegűek, a figurák mélyebb megismeréséhez órák látogatása javasolt :) Abrazo: Ölelés Aguja: Tűszerű pozíció forgás közben Alaplépés (nyolcas alap): nyolc lépés kombinációja, melyet sokáig alaplépésként oktattak, és amely lényegében az összes lehetséges elemet magában foglalja. Apilado: Stílus, ami magában foglalja az egymás felé történő, megosztott tengelyt, egymásra dőlést, a tánc egész ideje alatt. Bandera: A láb zászlószerű lendítése. Boleo (b-vel!): (A spanyolban a 'b' és a 'v' ugyanúgy hangzik, úgyhogy ezt gyakran az anyanyelvűek is eltévesztik.) Egy megszakított lépés, amelynek következtében a láb elindul (vagy fel is repül), de testsúly áthelyezés nem történik. Ennél jóval összetettebb a mozdulat, és a kivitelezésnek számos módja lehetséges, de szócikk formájában nem érdemes ennél mélyebbre menni. Cabeceo: fejjel, gesztussal történő felkérés (amelyet a férfi végez) Canyengue: Régebbi karakteres táncstílus Caminata: Séta Códigos: Illemszabályok, amelyek a milongán (táncesteken) érvényesek Código de marcha: Sétarend Colgada: Lógás, kifelé tartó tengelyen kívüliség Enrosque: Egyfajta becsavarodás Entrada: Egyes felfogások szerint a sacada általában hátra történik, és az 'effekt' dinamikusabb, az ellépő láb elhagyja a talajt, magasabbra repül. Ezzel szemben az entrada, egy kevésbé dinamikus lépés, ahol a figura kivitelezője belép a partnere helyére, és finoman elfoglalja azt. A lábak találkozása itt nem annyira erőteljes, ami a látványt illeti. A sacadával szemben ezért ez inkább elöl vagy oldal lépéssel történik. Gancho: kampó, beakasztás Giro: Forgás Kereszt: A lábak elölről vagy hátulról keresztezik egymást. Ez lehet a csípő elforgatása nélkül, vagy pivottal (perdülés) összekötve. Lápiz: Körív rajzolása lábbal Medio Giro: Fél forgás Milonguero: Olyan táncos, aki rendszeresen jár milongákra. Stílusként is szoktak rá hivatkozni. Mirada: Felkérésre buzdító nézés, nyitottság a felkérésre (a lány részéről). Mordida: Megállítás, a láb megfogásával Ocho: (elöl és hátra) két elöl vagy hátul kereszt (cruce) együttesen egy ocho Ocho Cortado: Sokféle változata lehetséges ennek a lépéssornak. Itt látható egy megoldás (bár igazság szerint a videón látható változathoz képest a teljes lépésnek része kellene legyen az oldallépések előtt egy hinta is.) Parada: Megállítás Pivot (t-vel végén, amit ki is ejtünk!): Perdülés Planeo: Köríves mozdulatok rajzolása forgás közben Quebrada: A lent látható gyakorta használt póz Sacada (egy c-vel!) Az elnevezés szó szerinti fordításban valaminek (ez esetben a partner lábának) a kiszedése, kivitele - látvány tekintetében úgy tűnhet (bár technikailag ez helytelen megoldás lenne), hogy kirúgása. Valójában a másik pozíciójának elfoglalásáról van szó, azzal egy időben, amikor a partner elhagyja ezt a pozíciót. A testsúly áthelyezés a partnerrel egyszerre történik a modernebb felfogás szerint. Inkább "vintage megoldás" ennek régebbi statikusabb változata, amikor a testsúlyáthelyezés nem történik meg 100%-ban. Sandwich: (szendvics, sanguichito): lépés, ahol a férfi két lába közrefogja a nő lábát. Volcada: Dőlés, döntés, amely egy testsúly váltást is magában foglal. Még egy megjegyzés: Amennyiben az idegen szó utolsó betűjűt kiejtjük, akkor írásban folytatólagosan tesszük hozzá a ragokat, és a magánhangzók ékezetet kapnak. Amennyiben az utolsó betűt nem ejtenénk (ami a spanyolban nem jellemző, maximum nevek esetében fordulhat elő, akkor kerüla szótő és a rag közé kötőjel. Tehét helyesen: ganchók és sacadák, milonguerók, pivotot - stb. :) ) A quebrada: Amikor kezdőként, azt kérdezik tőlünk, mit csinál egy tangó táncos, és mi hogyan is élünk, nehéz lenne egy szóban válaszolni. Órákig tartó előadást tudnánk tartani arról, hogy hányféle tangó táncos, miféle stílusok, álmok, célok, életmódok léteznek, egymás mellett és sokszor egymásba fonódva. Csak néhány példa arról, hogy mit jelent tangó táncosnak lenni: A társasági táncos (Milonguero? Social dancer?): Ez talán a tánc legszélesebb körben folytatott ága. Leggyakrabban a társasági táncosnak más a foglalkozása, másból keresi a kenyerét, de a tangó nagyon fontos számára. Hogy ez egykor mit jelentett, és mit jelent most Európában, Ázsiában, Amerikában, vagy a tangó hazájában, Argentínában (és persze Uruguayban), az némiképp eltérő lehet, szokásoktól, ízlésektől, meggyőződéstől függően. Egyvalami közös mindannyiunkban. A táncestek életünk elválaszthatatlan részei, túlzás nélkül állíthatjuk, függőségünk a rendszeres táncolás. Improvizatív módon, táncesteken (ún. milongákon) hódolunk a szenvedélyünknek, ahol bizonyos 'illemszabályok' betartása mellett zajlik a felkérés, a tánc, itt élünk közösségi életet is, ismerkedünk, szeretünk, gyűlölünk, barátokat és ellenségeket szerzünk. Annyira hozzátartozik már mindennapjainkhoz ez néhányunknak, hogy egy kívülálló számára már-már felfoghatatlan. Régen Buenos Airesben egy milonguerónak lehet, hogy nem volt semmije, de megvolt az egy pár fényesre pucolt cipője, amiben este megjelenhetett a szalonban. Ma a világ szinte bármely pontján (így Budapesten is) majd minden nap vannak milongák. A maratonista: Ez a társasági táncosnak egy európai körben igen népszerű, és különleges típusa. A maratonok olyan nemzetközi események, ahol - néha meghívásos alapon, máskor valamilyen szűrő alapján - válogatott társaság tangózik több napon át, szinte megállás nélkül (néha azért alszanak és esznek is közben). Ha gyakran látogatsz ilyen eseményekre, megeshet, hogy zavarba jössz, lehetsz Budapesten, Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben, de ugyanazokat látod mindenütt, az az érzésed, ugyanabban a ruhában, és ugyanaz a Dj adja a zenét is. Mintha el sem utaztál volna. Elméletileg a kiváló tánctudás elengedhetetlen egy ilyen eseményen való részvételhez, és a bekerülés sokakat ezért nagy büszkeséggel is tölt el. A profi táncos: A profi táncos a tangóból él. Táncórákat tart és/vagy fellépéseket vállal. Argentínában ez jelentheti azt, hogy valamilyen társulat vagy állandó show tagja vagy, és színházi előadásokban szerepelsz. Ezek közül a legismertebbek (okkal, hiszen lélegzetelállító a show, hihetetlenül képzettek a táncosok) a Forever Tango és a Tango Pasión. Ezek a társulatok szinte állandóan turnén vannak. De fesztiválok vagy helyi események keretében alkalmi előadások adódnak világszerte, ahol szabadúszó művészek és táncosok is megjelennek. A ma ismert legnagyobb nevek jó részének fő megélhetését minden bizonnyal (a maratonok mellett kicsit tért veszíteni látszó) fesztiválok, és ehhez hasonló események jelentik, ahol órákat tartanak és fellépnek. A fellépésnek két fő ága van talán. A színpadi tánc, és a milongán történő fellépés. A színpadon sokféle műfaj megjelenhet, és gyönyörködtetheti a közönséget, de van egy kifejezetten erre a célra kialakult stílus, a 'színpadi tangó', ami rengeteg akrobatikával és látványelemmel tűzdelt, így némiképp el is távolodik az improvizatívan művelt változatától, ahol a vezetés és követés elengedhetetlen. Amikor előadásra készülsz, táplálkozhatsz többféle stílusból is, állhatsz például közelebb a szalonban táncolható társasági változathoz, ugyanakkor beemelhetsz egy-egy show elemet is a táncodba. Személy szerint számomra azok az előadások a legizgalmasabbak, ahol látom, hogy a páros között valóban működik a kommunikáció, és társasági táncosként is működtetni tudnák mindazt, amit előadnak. Lehet ez improvizáció vagy koreográfia, a kapcsolat minőségét az avatott szem azonnal felismeri. A versenyző: Napjainkban a versenyek idejét éljük, itt van a Mundial (a Világbajnokság), a Metropolitano, és Európa is ennek az új divatnak a lázában ég, csatlakozott a Mundialhoz és megalkotta annak kistestvérét az Európa Bajnokságot. A versenyző lehet amatőr vagy profi, és egy jól sikerült eredmény nagy lökést adhat a karrierjének. Kétféle stílusban lehet elindulni. Szalon tangó: kizárólag közletartásban, szigorú szabályok és korlátozások szerint táncolható egyszerű, elegáns stílus, ahol a kapcsolat minőségét, a zeneiséget értékeli a zsűri. A másik pedig a színpadi tangó, ahol koreográfiát adnak elő a táncosok, és megengedettek a legkülönfélébb emelések, látványelemek is. Tango Nuevo (vagy amit így hívtak): Ma már kevesen mondják magukról, hogy 'Tango Nuevo'-t (Új Tangót) táncolnának. Akikről pedig egykor ezt mondták, ők annak idején sem igen kértek ebből címkéből. Egy biztos ők voltak azok, akik a mai napig a legnagyobb hatással vannak arra, ahogyan ma is táncolunk mindannyian, és ahogyan ma a tangót látjuk és értelmezzük. Három név állt ennek a forradalomnak az élén, páratlan zsenik és egyedülálló művészek: Gustavo Naveira, Mariano Chicho Frúmboli és Fabian Salas, és persze még nagyon sokan elkísérték őket az útjukon. Ez olyan lehetett, mint a modernizmus az irodalomban, forradalmi hangulat, sokszáz új ötlet, kísérletezés, égető szenvedély, ami mindenkire átragadt. Elkezdtek gondolkozni. Meg akarták érteni a táncot. Keresni akartak egy struktúrát az ösztönösség mögött. Szabályokat fedeztek fel, megalkották a technikát, elemezték a lehetőségeket és a zenét. És ennek köszönhetően lenyűgöző új dolgok születtek. Más műfajok segítettek abban, hogy további tudás halmozódjon fel. Megszületett a profi tangó. Az egykori ösztönös, ártatlan tánc a múlté lett, kinyílt egy ajtó és átadtak nekünk egy új világot, végtelen lehetőségekkel tele. Ők ma is alkotnak, továbbra is itt vannak velünk, és megosztják velünk a tudásukat, művészetüket, kreativitásukat és hétről hétre elbűvölnek minket az egyéniségükkel. A művészek: Ők azok, akiket semmilyen stílusba nem lehet igazán besorolni, kiváló előadók és a többségük nagyszerű társasági táncos is, a tudások széleskörű, egyéniségük elsöprő, senkihez sem hasonlítanak, és minden mérce nevetséges lenne hozzájuk, a tangó Fred Astaire-jei és Ginger Rogersei: Virulazo, Juan Carlos Copes és Maria Nieves, Gustavo Naveira és Giselle Anne, Chicho és Juana, Salas, Osvaldo és Miguel Ángel Zotto, Geraldine Rojas és Javier Rodriguez, Capussi és Flores, Gavito, Milena Plebs, Vanina Bilous és Roberto Herrera, Alejandra Mantinan, Roberto Reis és Guillermina Quiroga, Moira Castellano, Dana Frígoli, a teljesség igénye nélkül, még hosszú a sor...sok fiatal is, olyan szuper táncosok mint Ariadna Naveira, vagy Carlitos és Noelia például, akiket most a Tango Mistico Week keretében Budapesten is vendégül láthatunk. A lista nem teljes (és nem mindenki kortársunk), jó böngészést kívánok mindenkinek a Youtube-on, aki szeretne egy kis inspirációt. A tangó egy gyönyörű tánc. Sokféle látásmód van, a legkülönbözőbb stílusok léteznek egymás mellett, sokszor akár ugyanannak a táncosnak az életében. Lehetsz társasági táncos és versenyző, de sosem mennél maratonra, vagy profi táncos és csodálatos művész, de talán nem is tudsz improvizatív módon táncolni, és ezek mindenféle variációja. Egy biztos, a tangót ma már sokkal könnyebb megtanulni, mint régen. De azt hiszem, ha a legizgalmasabb utat keresed ebben a táncban, és igazán jó táncos akarsz lenni (bármi is a te utad, vagy stílusod), akkor nem érdemes a trendeket figyelni. Sokat kell tanulni, tájékozódni, és végül utat engedni a kreativitásnak, egyéniségnek, önmagadnak. Ahogyan az öreg milonguerók mondták, akik nincsenek már közöttünk: “Buscá tu propio tango”! Keresd meg a saját tangódat! Tetszik |
Lucas & JuditAz argentin tangó iránti szenvedélyünk miatt kezdtünk ebbe a blogba, és célunk, hogy minél több értékes és izgalmas információt tegyünk elérhetővé a magyar közönség számára. Bejegyzések
February 2024
Categorías |