Mit jelent tangó táncosnak lenni - stílusokról és életmódról

Amikor kezdőként, azt kérdezik tőlünk, mit csinál egy tangó táncos, és mi hogyan is élünk, nehéz lenne egy szóban válaszolni. Órákig tartó előadást tudnánk tartani arról, hogy hányféle tangó táncos, miféle stílusok, álmok, célok, életmódok léteznek, egymás mellett és sokszor egymásba fonódva.

Csak néhány példa arról, hogy mit jelent tangó táncosnak lenni:

A társasági táncos (Milonguero? Social dancer?):

Ez talán a tánc legszélesebb körben folytatott ága. Leggyakrabban a társasági táncosnak más a foglalkozása, másból keresi a kenyerét, de a tangó nagyon fontos számára. 
Hogy ez egykor mit jelentett, és mit jelent most Európában, Ázsiában, Amerikában, vagy a tangó hazájában, Argentínában (és persze Uruguayban), az némiképp eltérő lehet, szokásoktól, ízlésektől, meggyőződéstől függően. 

Egyvalami közös mindannyiunkban. A táncestek életünk elválaszthatatlan részei, túlzás nélkül állíthatjuk,  függőségünk a rendszeres táncolás. Improvizatív módon, táncesteken (ún. milongákon) hódolunk a szenvedélyünknek, ahol bizonyos 'illemszabályok' betartása mellett zajlik a felkérés, a tánc, itt élünk közösségi életet is, ismerkedünk, szeretünk, gyűlölünk, barátokat és ellenségeket szerzünk. Annyira hozzátartozik már mindennapjainkhoz ez néhányunknak, hogy egy kívülálló számára már-már felfoghatatlan. Régen Buenos Airesben egy milonguerónak lehet, hogy nem volt semmije, de megvolt az egy pár fényesre pucolt cipője, amiben este megjelenhetett a szalonban.
Ma a világ szinte bármely pontján (így Budapesten is) majd minden nap vannak milongák.

A maratonista:
Ez a társasági táncosnak egy európai körben igen népszerű, és különleges típusa. A maratonok olyan nemzetközi események, ahol - néha meghívásos alapon, máskor valamilyen szűrő alapján - válogatott társaság tangózik több napon át, szinte megállás nélkül (néha azért alszanak és esznek is közben). Ha gyakran látogatsz ilyen eseményekre, megeshet, hogy zavarba jössz, lehetsz Budapesten, Brüsszelben, Párizsban vagy Berlinben, de ugyanazokat látod mindenütt, az az érzésed, ugyanabban a ruhában, és ugyanaz a Dj adja a zenét is. Mintha el sem utaztál volna. Elméletileg a kiváló tánctudás elengedhetetlen egy ilyen eseményen való részvételhez, és a bekerülés sokakat ezért nagy büszkeséggel is tölt el.

A profi táncos:
A profi táncos a tangóból él. Táncórákat tart és/vagy fellépéseket vállal. Argentínában ez jelentheti azt, hogy valamilyen társulat vagy állandó show tagja vagy, és színházi előadásokban szerepelsz.
Ezek közül a legismertebbek (okkal, hiszen lélegzetelállító a show, hihetetlenül képzettek a táncosok) a Forever Tango és a Tango Pasión. Ezek a társulatok szinte állandóan turnén vannak.

De fesztiválok vagy helyi események keretében alkalmi előadások adódnak világszerte, ahol szabadúszó művészek és táncosok is megjelennek.
A ma ismert legnagyobb nevek jó részének fő megélhetését minden bizonnyal (a maratonok mellett kicsit tért veszíteni látszó) fesztiválok, és ehhez hasonló események jelentik, ahol órákat tartanak és fellépnek.
A fellépésnek két fő ága van talán. A színpadi tánc, és a milongán történő fellépés. A színpadon sokféle műfaj megjelenhet, és gyönyörködtetheti a közönséget, de van egy kifejezetten erre a célra kialakult stílus, a 'színpadi tangó', ami rengeteg akrobatikával és látványelemmel tűzdelt, így némiképp el is távolodik az improvizatívan művelt változatától, ahol a vezetés és követés elengedhetetlen.

Amikor előadásra készülsz, táplálkozhatsz többféle stílusból is, állhatsz például közelebb a szalonban táncolható társasági változathoz, ugyanakkor beemelhetsz egy-egy show elemet is a táncodba.
Személy szerint számomra azok az előadások a legizgalmasabbak, ahol látom, hogy a páros között valóban működik a kommunikáció, és társasági táncosként is működtetni tudnák mindazt, amit előadnak. Lehet ez improvizáció vagy koreográfia, a kapcsolat minőségét az avatott szem azonnal felismeri. 

A versenyző:
Napjainkban a versenyek idejét éljük, itt van a Mundial (a Világbajnokság), a Metropolitano, és Európa is ennek az új divatnak a lázában ég, csatlakozott a Mundialhoz és megalkotta annak kistestvérét az Európa Bajnokságot. A versenyző lehet amatőr vagy profi, és egy jól sikerült eredmény nagy lökést adhat a karrierjének. Kétféle stílusban lehet elindulni. Szalon tangó: kizárólag közletartásban, szigorú szabályok és korlátozások szerint táncolható egyszerű, elegáns stílus, ahol a kapcsolat minőségét, a zeneiséget értékeli a zsűri. A másik pedig a színpadi tangó, ahol koreográfiát adnak elő a táncosok, és megengedettek a legkülönfélébb emelések, látványelemek is.  

Tango Nuevo (vagy amit így hívtak):
Ma már kevesen mondják magukról, hogy 'Tango Nuevo'-t (Új Tangót) táncolnának. Akikről pedig egykor ezt mondták, ők annak idején sem igen kértek ebből  címkéből. Egy biztos ők voltak azok, akik a mai napig a legnagyobb hatással vannak arra, ahogyan ma is táncolunk mindannyian, és ahogyan ma a tangót látjuk és értelmezzük. Három név állt ennek a forradalomnak az élén, páratlan zsenik és egyedülálló művészek: Gustavo Naveira, Mariano Chicho Frúmboli és Fabian Salas, és persze még nagyon sokan elkísérték őket az útjukon.
    
Ez olyan lehetett, mint a modernizmus az irodalomban, forradalmi hangulat, sokszáz új ötlet, kísérletezés, égető szenvedély, ami mindenkire átragadt. Elkezdtek gondolkozni. Meg akarták érteni a táncot. Keresni akartak egy struktúrát az ösztönösség mögött. Szabályokat fedeztek fel, megalkották a technikát, elemezték a lehetőségeket és a zenét. És ennek köszönhetően lenyűgöző új dolgok születtek. Más műfajok segítettek abban, hogy további tudás halmozódjon fel. Megszületett a profi tangó. Az egykori ösztönös, ártatlan tánc a múlté lett, kinyílt egy ajtó és átadtak nekünk egy új világot, végtelen lehetőségekkel tele. Ők ma is alkotnak, továbbra is itt vannak velünk, és megosztják velünk a tudásukat, művészetüket, kreativitásukat és hétről hétre elbűvölnek minket az egyéniségükkel.


​A művészek:
Ők azok, akiket semmilyen stílusba nem lehet igazán besorolni, kiváló előadók és a többségük nagyszerű társasági táncos is, a tudások széleskörű, egyéniségük elsöprő, senkihez sem hasonlítanak, és minden mérce nevetséges lenne hozzájuk, a tangó Fred Astaire-jei és Ginger Rogersei:

Virulazo, Juan Carlos Copes és Maria Nieves, Gustavo Naveira és Giselle Anne, Chicho és Juana, Salas, Osvaldo és Miguel Ángel Zotto, Geraldine Rojas és Javier Rodriguez, Capussi és Flores, Gavito, Milena Plebs, Vanina Bilous és Roberto Herrera, Alejandra Mantinan, Roberto Reis és Guillermina Quiroga, Moira Castellano, Dana Frígoli, a teljesség igénye nélkül, még hosszú a sor...sok fiatal is, olyan szuper táncosok mint Ariadna Naveira, vagy Carlitos és Noelia például, akiket most a Tango Mistico Week keretében Budapesten is vendégül láthatunk.
A lista nem teljes (és nem mindenki kortársunk), jó böngészést kívánok mindenkinek a Youtube-on, aki szeretne egy kis inspirációt. 

A tangó egy gyönyörű tánc. Sokféle látásmód van, a legkülönbözőbb stílusok léteznek egymás mellett, sokszor akár ugyanannak a táncosnak az életében. Lehetsz társasági táncos és versenyző, de sosem mennél maratonra, vagy profi táncos és csodálatos művész, de talán nem is tudsz improvizatív módon táncolni, és ezek mindenféle variációja. Egy biztos, a tangót ma már sokkal könnyebb megtanulni, mint régen. De azt hiszem, ha a legizgalmasabb utat keresed ebben a táncban, és igazán jó táncos akarsz lenni (bármi is a te utad, vagy stílusod), akkor nem érdemes a trendeket figyelni. Sokat kell tanulni, tájékozódni, és végül utat engedni a kreativitásnak, egyéniségnek, önmagadnak. Ahogyan az öreg milonguerók mondták, akik nincsenek már közöttünk: “Buscá tu propio tango”! Keresd meg a saját tangódat!



Tetszik

​